26 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a meditációval a szemlélődő ima keretein belül.

10 éve, hogy a meditáció életem mindennapi szerves részéhez tartozik. A meditációban önmagammal találkozom, azzal az önmagammal, aki a gondolatok és érzéseken túl van, aki valójában vagyok.

A meditáció elsősorban egy hívás, pontosabban egy döntés, amelyet erre a hívásra adunk. Különböző motiváció vezérelhet bennünket a meditáció irányába. Olyanok például, hogy „kicsit megnyugodjak”, „közelebb kerüljek önmagamhoz”, „harmóniában legyek a világgal és önmagammal”, „jobban megismerjem a belső világomat” vagy hogy „békére leljek”. Mindegyik motiváció befelé vezet és arra hív, hogy rálépjünk erre az útra.

A meditáció fókuszálás, befelé figyelés, a figyelem finomítása. Aki meditál az csendben figyel. A jelenlétre és a jelenre figyel. Annak ellenére, hogy gondolatok és érzések áradatával találkozik mindeközben. Az igazi élet a csendben a jelenlétből születik. Jelen vagyok és jelen maradok arra a kis időre, amit a meditációban töltök. Minden mást elengedek, most csak ezzel a jelenléttel foglalkozom.